Észlelési módszer és működés

Különböző érzékelési elvek használhatók különböző érzékelési feladatokhoz. Az adott alkalmazáshoz leginkább megfelelő érzékelési módszert különböző szempontok alapján határozzák meg, mint például az érzékelni kívánt tárgy anyaga, az alkalmazási környezet és a tárgy érzékelésének távolsága.

Az induktív vagy kapacitív érzékelőkkel ellentétben a mágneses mező érzékelők a mágneses mező jelenlétére reagálnak. Nem számít, hogy ezt a mezőt elektromágnes vagy állandó mágnes hozza létre. Így a mágneses mező érzékelők különösen szabotázsállók és ellenállnak az interferenciáknak. A fent említett, közeli mező érzékelőkkel összehasonlítva a mágneses mező érzékelők nagyobb működési távolságot biztosítanak kis házkialakítás mellett.

A mágneses mező érzékelők különleges műszaki jellemzői röviden:

• Mágnessel felszerelt alkatrészek érzékelése
• Nagy működési távolság (a használt mágnesektől függően)
• Változtatható hatótávolság: A megfelelő mágnes kiválasztásával és beszerelésével a kívánt hatótávolság egyszerűen beállítható
• Szabotázsvédelem és ellenállóság: Az érzékelő kizárólag mágneses mezőkre reagál
• Érzékelés nem mágneses falakon keresztül

Jellemző felhasználási területek:

• Ajtófelügyelet
• Alkatrész lekérdezés
• Alkatrészek érzékelése fémfalakon keresztül, feltéve, hogy a falak nem mágnesesek

A mágneses mező érzékelők korlátai a következők:

• Az észlelendő alkatrészeket legalább egy mágnessel fel kell szerelni
• Az érzékelési tartomány a mágnes felszerelési irányától függ

Egyéb működési elvek

Az alkalmazástól függően a következő érzékelési elvek használhatók alternatívaként:

• Induktív érzékelők fémes tárgyak érintésmentes érzékeléséhez
• Kapacitív érzékelő: műanyagból vagy papírból készült tárgyak, valamint (olajos vagy vizes) folyadékok, granulátumok és porok érzékeléséhez.

A mágneses mező érzékelők nem érintkeznek. Mágneses mezőt generáló tárgyakat érzékelnek.

Az első ipari minőségű közelítésérzékelőt1958-ban Walter Pepperl és Wilfried Gehl fejlesztette ki és dobta piacra. Abban az időben a fejlesztést a szomszédos BASF vállalat vezette. A BASF az áruk észlelésére használt mechanikus kapcsolóérintkezőket érintésmentes érzékelőkkel akarta felváltani, amelyek nem okoztak kapcsolási szikrákat. A cél a robbanásveszély jelentős csökkentése volt. Már az első közelítésérzékelőt is úgy tervezték, hogy gyújtószikramentes legyen a NAMUR szabványnak megfelelően.

Minden Pepperl+Fuchs közelítésérzékelőt a vonatkozó szabványnak megfelelően fejlesztettek ki, gyártottak és forgalmaztak és ez a jövőben is így lesz. A vonatkozó szabvány: IEC/EN 60947 „Kisfeszültségű kapcsolóberendezések és vezérlőberendezések – 5-2. rész: Vezérlőáramköri eszközök és kapcsolóelemek – közelítéskapcsolók.”

A Pepperl+Fuchs biztonsággal kapcsolatos érzékelői esetében a vonatkozó szabvány a következő: „Kisfeszültségű kapcsolóberendezések és vezérlőberendezések – 5-3. rész: Vezérlőáramköri eszközök és kapcsolóelemek – A hibakörülmények között meghatározott viselkedéssel rendelkező közelítésérzékelő eszközökre (PDDB) vonatkozó követelmények”.